Manapság a csapból is az folyik, hogy gondolkodj pozitívan, a problémákra kihívásként tekints, és legyél nonstop jókedvű, vidám, optimista, mert ezzel „bevonzod” a jót, míg a negatív gondolatokkal „megteremted” a bajt. Szépen hangzik, de azért ássunk egy kicsit mélyebbre.
Rhonda Byrne: A titok című könyvének megjelenése óta tombol ezoterikus körökben a gondolkodj pozitívan- láz. Nincs ember, aki képes volna folymatosan, 0-24-ben csak hurráoptimista gondolatokkal feküdni és kelni. Mindenki lesz fáradt, mindenkit érnek csalódások, mindenki lesz szomorú időről időre, és ezzel nincs is semmi gond, így természetes.
Van persze igazság abban is, hogy aktuális hangulatunk és érzelmi állapotunk hatással van arra, hogyan látjuk a világot, hiszen érzéseink szűrőjén keresztül könnyebben vesszük észre és hangsúlyosabbnak ítéljük meg azokat a tapasztalatokat, amelyek egybe vágnak a lelki állapotunkkal. Emlékezz arra a napra, amikor „bal lábbal keltél fel…”
A pozitív hozzáállás azonban nem azt jelenti, hogy egész nap vigyorognod kell, és semmi nem hozhat ki a sodrodból, sőt.
Ha történik veled valami negatív, például kapsz egy felzaklató, rossz hírt, akkor nem elég, hogy meg kell küzdened a tégd ért nehézséggel, de ezt tetézi még az önmagad felé támasztott elvárásod, hogy nehogy rosszul merd érezni magad, mert azzal csak tovább rontod a helyzeteded és „bevonzod” a negativitást és a rossz történéseket az életedbe.
A mai napig emlékszem egy kedves ismerősömre, akit 27 évesen diagnosztizáltak méhnyakrákkal. Akkor találkoztunk, amikor a kemótól erősen hullani kezdett a haja.
Sírva, már-már kiabálva ült velem szemben, és cinikusan sziszegve zokogta:
„Tudom, örülnöm kellene a ráknak. Mekkora lehetőség a fejlődésre! Micsoda fantasztikus önismereti utazás!
De jó, hogy kihullik a hajam, biztos nő majd még sokkal de sokkal szebb helyette. Tudom, én okoztam a rákot, bevonzottam a negatív gondolataimmal, és milyen gáz, hogy elfogadom a kemoterápiát, és nem almakúrától jövök helyre… még nem vagyok jobban, nyilvánvaló, hogy nem is akarok mneggyógyulni ugye, az én hibám, nem akarom igazán…mert én ezt akarom, ezt b@zdmeg, – rázta felém a hajából frissen hullott csomót- , és ne rinyáljak, hanem szedjem össze magam, fel a fejjel, ne gondoljak semmi rosszra, mert a hozzáállásomon múlik ám minden…
A fiatal nő, nevezzük Annának, attól könnyebbült meg, hogy elmondtam neki, hogy a félelmei, aggodalmai a jövőtől teljesen normálisak jelen helyzetben, és nem lesz betegebb attól, ha szorong, és nem ördögtől való megsiratni a szép, dús haját.
Informáltam arról, hogy a hétköznapi embereknek nehéz a rákról és egy fiatal nő szenvedéseiről hallani, ezért nekik könnyebb közhelyek mögé bújni: Ne is gondolj rá, akarj meggyógyulni, stb… (Anna jelenleg 3,5 éve tünetmentes, még 1,5 év és teljesen gyógyultnak nyilvánítható.)
„És Nóri, azt is írd meg, hogy rákosnak lenni szívás, és a párnába sírva-üvöltve vonyítás néha segít.)
Nézzünk most egy konkrét példát endometriózis témakörből.
Tegyük fel, hogy Szilvi egy év tünetmentesség után kontrollra megy a nőgyógyászához, aki talál a petefészkében egy „képletet”, amiről egyelőre nem tudja, hogy micsoda, lehet sima funkcionális ciszta vagy akár endometriózis is.
Következő hónapban majd ránéznek, hogy „hogyan alkakul és mi a további teendő.” Szilvi helyében nincsen nő, aki ne ijedne meg legalább egy kicsit, és ne futna át az agyán: Mi van, ha kiújult a betegség? Ebben az egy hónapban Szilvi nem csak aggódni fog az egészsége miatt, de ha aggódik, attól még jobban kiborul, mert mi van akkor, ha a negatív gondlataival árt magának és „bevonzza a rosszat, a betegséget.”
Tehát az eredmény: nehézség, rossz hír, plusz bűntudat a „negatív” gondolatok miatt és görcsös igyekezet a negatív gondolatok kiiktatására-> nem a legjobb recept a helyzetből való gyors kilábalásra:-)
Mit tehet ehelyett Szilvi?
Elfogadhatja, hogy jelenleg aggódik, tudomásul veheti, hogy van ilyen, és hogy ez rendben van. Ebben az esetben Szilvi nem korholja magát (Hogy lehetsz ilyen, már megint csak erre vagy képes), nem bagatellizál, (Jaj, ne is gondolj ilyesmire) egyszerűen csak megfigyeli magát: milyen az, amikor Szilvi aggódik.
Ebben segít a mindfulness, a tudatos jelenlét pszichológiája.
A tudatos jelenlét gyakorlásakor szándékosan fókuszáljuk a figyelmünket mindarra, amit csinálunk és érzünk, olyan dolgokra is, amelyeket egyébként robotpilóta üzemmódban szoktunk elintézni, legyen ez a reggeli kévé megfőzése, a zuhanyzás, az út a munkahelyre, az ebéd a kollegákkal, stb. A gyakorlatok – amelyek egyébként buddhista meditációs technikákon alapulnak- célja az adott pillanat szándékolt, tudatos, ítélkezésmentes megélése.
Első ízben dr. Jon Kabat-Zinn alkalmazta a mindfulness terápiát kórházi keretek között, krónikus betegek stresszcsökkentése céljából, és a dolog nagyon bevált.
A tudatos jelenlét feladatai akkor is segítenek, ha éppen bajban vagy vagy szomorúnak érzed magad. Ne azért végezd a gyakorlatot, hogy a kellemetlen érzéseid megszűnjenek- vagy meg fognak, vagy nem. De ha kíváncsi vagy rájuk, hajlandó vagy megfigyelni és érdeklődéssel szemlélni őket, megtapasztalod, milyen érzést okoz a lelki állapotod a testedben, akkor azt is rögtön észleled majd, amikor változnak, enyhülnek a negatív érzeteid. Ha hajlandó vagy együtt lenni a fájdalmaddal,és figyelmet szentelni neki, külső szerepbe kerülsz, kívülről szemléled a dolgokat- így jóval nehezebben gabalyodsz bele a rossz érzések egymást gerjesztő hálójába.
Gyakorlat rossz érzések esetére: Nevezd nevén a Démonod!
Egy érzelileg megterhelő időszakban biztosan gyakran kapod magad agyaláson, szomorúságon. A most divatos „ne-is-gondolj-rá-mert-még-bevonzod”- típusú ezo-üzenetek miatt a rossz érzések miatt még extraként bűntudatot is érezhetsz és végeláthatatlan önmarcangolásba kezdhetsz. Ehelyett amikor azon kapod magad, hogy már megint aggodalmaskodsz, egészen egyszerűen nevezd nevén az érzésdeidet. „Jé, itt az aggodalom.”
Végszó:
A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy folyamatosan azt hajtogatod, minden rendben lesz, és elhessegeted az esetleges negatív események hozadékait. A kognitív viselkedésterápiában például ismert az a gyakorlat, amely során képzeletben szembenézel a legnagyobb félelmeddel, és elgondolkodsz azon, mit tennél, ha ez esetlegesen tényleg bekövetezne. Számba veszed, milyen módokon tudnád enyhíteni a károkat, következményeket.
Szilvi esetében ez úgy néz ki, hogy : „Nahát, itt az aggodalom. Hogy ver a szívem, és milyen gyorsan veszem a levegőt…Jól van, ez természetes ilyenkor. Most éppen attól félek, kiújult az endometriózis. Szerencsére ez csak egy gondolat, nem több. Ha pedig esetleg tényleg így alakulna, tudom, hogy vannak eszközeim, amivel újra meggyógyulhatok.”
A pozitív hozzáállás annyi, hogy tudod: az élet hozhat bármit, te mindent meg fogsz tenni azért, hogy a lehető legjobban alakuljon. S ha ennek ellenére valami rossz becsúszik, akkor tudod, hogy elég erős és motivált vagy ahhoz, hogy abból is talpra állj.
Ha további hasznos, praltikus módszereket szeretnél elsajátítani, keress bizalommal!
Árvai Nóra
endobloglger, szakpszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró, táplálkozási tanácsadó
Friss hírek, infók, blogértesítő, receptek és letölthető ajándékok ITT az Endomailen!
Leave a Reply