Endoblog.hu – Az endometriózis honlap

Az én endo-történetem röviden

2009 nov 17-én született meg a kisfiam, Beni.  Igaz, nagyon hosszú, de tökéletes, természetes, komplikációmentes szülés volt, amely után egészségesen és boldogan tértünk haza. Alig egy hét múlva egy szoptatás után, mintha  csapból öntenék, dőlni kezdett belőlem a vér. Mentő szállított kórházba ahol azonnali műtétre volt szükség, a diagnózis: “bennem felejtett” szövetdarabok.   A gyermekágyi vérzés ezután is jóval hosszabb és sokkal erősebb volt, mint a normális, ezért vérzéscsillapító gyógyszereket, méhösszehúzó cseppeket és hormon injekciókat kaptam, illetve vérzékenységi vizsgálatokra küldtek.  A haemeatológiai eredmények többszöri ismétléssel is minden esetben negatív eredményt adtak.

Kezeltek feltételezett méhgyulladásal, rengeteg antibiotikummal, sikertelenül. A kizárólagos szoptatás ellenére a gyermekágyi vérzés lecsengése után szinte rögtön megjött a menstruációm, hihetetlen erősséggel és görcsös fájdalmakkal. Mivel semmilyen kezelésre (vérzéscsillapítók, oxitocin injekciók, infúziók) hatására sem enyhült a vérzés, a vérképem pedig rohamosan romlott, két hét elteltével újabb műtét vetett véget a rendellenes vérzésnek.  Ez a következő 2 hónapban újra és újra megismétlődött- bődületes vérzés-fájdalmak-kórház-műtét. Szerettem volna tovább szoptatni de orvosi tanácsra hormonális fogamzásgátló kezelést indítottunk, ami egy-két hónapra javította a helyzetet, viszont ekkor meg a mellékhatásaitól szenvedtem, erős fejfájástól. A 3. hónapban a menstruáció után három nappal újra vérzésem indult, ez innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan fennállt, hol jobban, hol csak pecsételő jelleggel, de nem szűnt meg, maximum egy-két napokra.

Az orvosok eleinte nem vették komolyan a problémámat, ami az én életemet ugyan megkeserítette, de a vérképemre nagyobb negatív befolyással ezúttal nem bírt, így csak cserélgették a hormonokat, mondván, valamelyik majd beválik. Nem vált be. Elkezdtem kutakodni, utánaolvasni olyan tudományos fórumokon, amelyekhez a férjem munkája révén hozzáfér, s a publikációk tanulmányozása után  kivilágosodni előttem a kép: rendellenes vérzések, krónikus alhasi fájdalom, fáradtság, fájdalmas szex…ENDOMETRIÓZIS! Felkerestem egy specialistát, aki laparoszkópos műtétet javasolt, majd később egy hisztereszkópiát is, így lett meg a  diagnózisom. Sajnos hiába távolította el a látható endometriózis szigeteket, a betegség újra és újra visszatért a hormonális kezelések és a műtétek ellenére is.

Alternatív terápiákat kerestem, makrobiotikusan táplálkoztam, Arwen-tornáztam, biorezonanciás kezelésekre jártam, vietnami cérnabeültetéssel, homeopátiával is kísérleteztem, szorgalmasan ittam a gyógyteákat,teljesen eredménytelenül.  Fogyott a testi és a lelki erőm is. Volt, hogy a vérveszteségtől háromszor ájultam el a mosdóig menet.Lassan alig voltam képes ellátni a kisfiamat,segítségre szorultam, ami kihatással volt az egész családom munkahelyi, anyagi helyzetére, baráti kapcsolatainkra. Az orvosok kétségbeesésükben egy olyan megoldást javasoltak, ami ugyan évekre meddővé tesz, de garantáltan csökkenti a vérzés mennyiségét:  leégették a nyálkahártyát a méhemről. Hihetetlen, de a vérzés innentől soha többé, egyetlen napra sem állt el.

Rettenetesen lefogytam, legyengültem, a vérképem a vas, roboráló szerek és ilyen-olyan drága sokat ígérő-de semmit nem adó készítmények ellenére is egyre romlott. A hatalmas adagban szedett hormonok mellékhatásai tovább rontottak a helyzeten.Sajnos megfelelően képzett pszichológus  szakemberhez csak túl későn jutottam el. Az első ülés után reményekkel telve távoztam, de a második ülésre a következő héten már nem került sor…

Közben egy éjjel ugyanis olyan erős görcseim lettek, hogy bementünk az ügyeletre, ahol már jól ismertek, készítették nekem az opiát tartalmú fájdalomcsillapítót. (A sima készítmények ebben a stádiumban már semmit sem értek.) Rutinszerűen készítettek egy vérképet is, hogy van-e szükségem valamire. Meg is vizsgáltak, ahogy hozzámértek, sugárban kezdett ömleni belőlem a vér. Elmondták, hogy hiába a transzfúzió, a testem eddig bírta, olyan állapotban vagyok, hogy ha nem egyezek bele az azonnali méheltávolításba, a reggelt már nem érem meg. Nem volt mit tennem, otthon várt az akkor egy éves fiam. Arról is felvilágosítottak, hogy a műtét csak a vérzéstől fog megszabadítani, attól az endometriózis az még endometriózis marad,a míg a petefészkek a helyükön vannak és dolgoznak. Ennek ellenére azok eltávolítását nem akartam.

Alighogy felépültem a műtétből, pár hétre rá iszonyatos fejfájásom lett, ami semmire nem múlt el. Két nap után fordultam orvoshoz, sürgősségi koponya MR vizsgálat után kiderült, a rengeteg hormon kezelés, a sok műtét és az azok miatti fekvés következtében sinus trombózisom alakult ki, melynek kezelése alatt végig magamnál voltam, láttam, hallottam, kommunikáltam. Ilyen traumák után az ember nehezen áll talpra, ez nem csoda. Nekem sem egy hónapba telt..

.De ahogy mondják, innen szép nyerni!Elhatároztam, hogy újra az a fiatal, egészséges nő leszek, aki voltam, és NEM ADOK ESÉLYT AZ ENDOMETRIÓZISNAK, hogy tönkretegye az új  életemet, amelyre úgy tekintettem, mint egy második esélyre. Ma már tudom, hogy A GYÓGYULÁS A FEJBEN KEZDŐDIK. Azóta mind fizikailag, mind lelkileg nagyon odafigyelek magamra.Olyan életmódot és életfelfogást fejlesztettem ki, amely nagy változásokat és kemény munkát igényelt, de bizton állítom, megérte. Lassan-lassan elmúltak a betegség tünetei, hosszú ideje remekül vagyok, nőgyógyászati kontroll igazolja az endometriózis eltűnését, és mára már sok olyan nő mellett állok segítőként, akik jelenleg küzdenek az endometriózissal, a “néma betegséggel.”